Volt időszak, amikor minden hónapban ugyanaz ismétlődött: bevettem egy fájdalomcsillapítót, összegörnyedve vártam, hogy elmúljon, és közben azt mondtam magamnak, hogy ez "csak ilyen". Hogy a menstruációs fájdalom a nők sorsa, amit el kell viselni. Ma már egészen máshogy látom.

A fordulópont akkor jött, amikor rádöbbentem: a testem nem azért fáj, hogy szenvedjek, hanem azért, hogy figyeljek rá. A görcs, a feszültség, a kimerültség – mind üzenetek voltak. Arról, hogy mennyire vagyok jelen a saját testemben. Arról, mennyi stresszt hordozok a medencém, a hasam, a lágyékom körül anélkül, hogy észrevenném.

A jóga volt az első lépés, ami megmutatta, hogy a fájdalom nem muszáj, hogy állandó legyen. Nem azért, mert egyik napról a másikra "meggyógyultam" – hanem mert elkezdtem másképp figyelni. Megtanultam, mely testhelyzetek engedik el a medencei feszültséget, mikor van szükségem pihenésre az erőltetett gyakorlás helyett, és hogyan lehet a légzéssel oldani azt, amit korábban csak elviseltem.

De a legnagyobb változás nem a testben történt, hanem a fejben. Rájöttem, hogy a fájdalmas menstruáció sokszor nem csak fiziológiai kérdés – hanem jelzés arról, hogy mennyire vagyunk összhangban saját ciklusunkkal, a pihenés és a teljesítés közötti egyensúllyal. Amikor elkezdtem a hónap bizonyos szakaszaiban lassítani, kevesebbet vállalni, jobban figyelni a saját határaimra, a testem is csendesebb lett.

Ha benned is ismerős ez az érzés – hogy minden hónapban "túl kell élni" néhány napot –, szeretném, hogy tudd: nem vagy egyedül, és nem muszáj így maradnia. A testünk tanítható, és a tudatos jóga gyakorlás, a légzés, a pihenés megtanulása sokat segíthet.

Ha szeretnél ebben elmélyülni – akár a gyakorláson, akár azon, hogy mit üzen a tested –, szívesen végigkísérlek ezen az úton egy coaching alkalom keretében. Néha elég egyetlen jó beszélgetés ahhoz, hogy egészen más fényben lássuk a saját testünket.