Sokszor éreztem úgy, hogy ha helyt akarok állni, keménynek kell lennem – mintha a siker nyelve eleve férfi nyelven szólna.

A munka világa évtizedek óta a határozottságot, a gyors döntéseket és a soha-nem-lassítást díjazza, és könnyű azt hinni, hogy csak így érhetünk célba.

Pedig minél jobban próbáltam "férfiasan" kemény lenni, annál messzebb kerültem attól, ami valójában erőt adott nekem.

A nőies energia nem gyengeség: az intuíció, az empátia, a türelem és az együttműködés éppolyan hatékony út a célok felé, mint a versengés.

A határozottság nem jelenti azt, hogy keménynek kell lenned – jelentheti azt is, hogy nyugodtan, de világosan kimondod, amit szeretnél.

Megtanultam megkülönböztetni az asszertivitást az agresszivitástól: az egyik erőt ad, a másik kiéget.

Azóta inkább figyelek a saját ritmusomra: vannak napok, amikor előre tudok törni, és vannak, amikor csak jelen kell lennem – mindkettő érték.

A jóga is erre tanított meg: az erő nem mindig feszítésben van, hanem abban is, ahogyan megtartod magad egy nehéz pózban, lágyan.

Ha a céljaidat kemény páncélban éred el, a győzelem is üresnek érződik – de ha önmagad maradsz közben, az az igazi siker.

Ma már tudom: nem kell választanom a nőiesség és az eredményesség között, a kettő együtt sokkal fenntarthatóbb utat ad.

Ha te is sokszor érzed, hogy "keményebbnek" kéne lenned ahhoz, hogy komolyan vegyenek, kezdd azzal, hogy visszatalálsz a saját, lágyabb erődhöz – onnantól minden könnyebb lesz.